I. Bevezető rész :-)

Elérkezettnek látom az időt – és végre kapacitásom és alkalmam is van rá fókuszálni :-) – hogy ne csak meg- és átéljem a másállapottal kapcsolatos rengeteg fantasztikus élményt, hanem azokat másokkal is megosszam. Talán néhányan hasznosnak vagy tanulságosnak fogjátok találni az észrevételeimet, mások pedig a saját tapasztalataikkal ki tudják egészíteni azokat és remélem, ezáltal sok kismama bátorítást nyer az előtte álló újdonságok kezeléséhez, akadályok „átvészeléséhez”. Magamból kiindulva legalább is ott kezdődik a történet, hogy korábban rengeteg előítélettel, félelemmel néztem a várandósság időszaka elé. Sokkal több negatívumot képzeltem el ezzel a témával kapcsolatban, mint amivel ez valójában jár és fel sem fogtam, hogy mennyi és milyen hihetetlen érzés szabadul fel közben és hogy mennyi csodás élménnyel gazdagodunk ez idő alatt. Kívülről nézve valahogy - a rokonok, ismerősök elmondásai és a médiából áradó információk alapján - inkább a nehézségek, a rossz tapasztalatok és benyomások maradtak meg bennem. Most viszont, hogy részesévé váltam a folyamatnak szerencsére nagyon kevés kellemetlenséget érzékelek mindezekből, az esetleges nehézségeket pedig a bennem növekvő élet érdekében könnyűszerrel elviselem :-).

Aerobik oktatóként és személyi edzőként – a saját kismamaként megélt tapasztalataim mellett – elsősorban 2 aspektusát szeretném kidomborítani a várandósság időszakának. Az egyik a táplálkozás, a másik pedig a testmozgás. Meggyőződésem, hogy mindkét tényező az alapját képezi mindennek, ami ebben a 3 trimeszterben, valamint ezt követően, - sőt, még ezt megelőzően is! - éri a benne résztvevőket. A téma persze kimeríthetetlen, így biztos lesz olyan dolog, amit nem említek, vagy részletezek eléggé. De azt remélem, ha nektek is van mondanivalótok a tárgyban, vagy felmerülnek Bennetek kérdések, akkor azt jelezni fogjátok felém és ezek alapján tovább tudunk lépni.
A fenti két témakör mellett nagyon fontos a pozitív személet, az esetleges korábbi kellemetlen tapasztalatok ellenére is. Optimista hozzáállással rengeteg mindenen javíthatunk.

Tapasztalataim szerint ma Magyarországon a terhesgondozás folyamata kicsit átlendült a ló túlsó oldalára. Nem is feltétlenül a temérdek sok ellenőrzésre gondolok – hiszen ki ne szeretné végigkísérni a magzata fejlődését az ultrahang és egyéb készülékek segítségével havonta? - hanem arra, hogy a különböző küszöbértékekkel, elhúzódó vizsgálatokkal stresszelik a kismamákat (pedig néha nem is sikerül pontosan megállapítani a fogantatást, tehát eleve rossz kiinduló értékekhez mérik az adatokat), amikor számukra mindennél fontosabb lenne nyugodt körülmények között, boldogan eltölteni a várandósság 9 hónapját. Emellett egyes védőnők és orvosok folyamatos súlymérésekkel depresszálják a várandósokat, ahelyett, hogy az általános frázisok helyett konkrét megoldási javaslatokat kínálnának.  A „kevesebbet egyen” és a „ne hízzon sokat” közhelyek helyett kérjenek táplálkozási naplót a babaváró nőtől, közösen elemezzék ki azt, írjanak össze mintarecepteket, adjanak tanácsokat a végezhető testgyakorlatokról, javasoljanak fitnesz termeket, közösségeket, ahol a kismama megfelelő mozgásformát találhat magának stb.

A másik dolog, ami szerintem rossz hatással van a kismamák lelkivilágára, az a rokonok, ismerősök sok „rémtörténete”, sztorija a szüléssel, a terhességgel kapcsolatban átéltekről. Ezekkel én úgy vagyok, ahogy az egyik kedves, tapasztalt, 3 gyermekes vendégem tanácsolta: „egyik füleden be, a másikon ki”. Nem mondom, hogy ne hallgassuk meg a sorstársaink elbeszéléseit vagy ne osszuk meg velük a gondolatainkat, de jusson eszünkbe, hogy minden ember, minden terhesség és minden születés más és más és semmi értelme azon görcsölni, hogy mi minden rossz történhet velünk. Fókuszáljunk inkább arra, hogy a mi esetünkben minden rendben lesz és ezért tegyünk is meg mindent, amit tudunk. Helyezzük a figyelmet a pozitívumokra és mivel sok minden múlik rajtunk, leendő anyukákon (és persze az apukákon is!) azzal foglalkozzunk, amire befolyásunk van és amivel a babánknak is jót teszünk. Segítsük a fejlődését azzal, hogy odafigyelünk magunkra elsősorban a táplálkozás és a mozgás kapcsán, valamint hallgassunk a testünk és a magzatunk jelzéseire.

Kívánom, hogy minél több kismamának jelentsen legalább akkora örömöt a babavárás és problémamentes terhességet, valamint gyors regenerálódást az elkövetkezendő időszak, mint nekem! Szeretnék egyre több kiegyensúlyozott, fitt és csinos kismamával találkozni jártamban-keltemben és titokban remélem, hogy a példám, az írásaim és mások jó példája is hozzájárul majd kicsit ehhez :-).