Rimini Wellness

Még mielőtt eltűntnek nyilvánítanátok, gyorsan bejelentkezem, hogy megvagyok és minden rendben :-). Az elmúlt hét nagy részét Riminiben töltöttem a Wellness Fesztiválon, amiről ígérem, hamarosan részletes beszámolóval jelentkezem, amint magamhoz térek :-). Tegnap értünk haza a hosszú útról és az 5 nap alatt nem sok idő jutott alvásra, úgyhogy most próbálom összeszedni magam. Elöljáróban csak annyit, hogy nem igazán kerültem eufórikus állapotba a kinti eseményektől, mint ahogyan azt vártam. Sok érdekes dolgot tapasztaltam, de átütő élménnyel nem igazán gazdagodtam. Valahogy itt is beigazolódott a mondás: a kevesebb néha több. A Fesztivál helyszíne hatalmas volt és rengeteg látnivalóban volt részünk, de eget rengető, hasznos újdonságokat nem nagyon találtunk. Legnagyobb szívfájdalmam pedig, hogy a step órák 30 vagy 45 percesek voltak, amik igen rövidek ahhoz, hogy igazán élvezhetőek legyenek. A helyzetet még súlyosbította, hogy a dobogók száma egyáltalán nem volt arányban a résztvevő tömegekkel, ami miatt nagyon sok ilyen típusú "óráról" maradtunk le :-(. Viszont a Strike Zone alapítója és csapata hatalmasat alkotott, hihetetlen színvonalas színpaddal és standdal, amiről majd még zengedezek nektek :-). Elöljáróban addig is megnézhettek néhány képet az eseményről a galériában.

Az első nap utazással telt, mivel szinte a fél Európát át kellett szelnünk az autóval. Ráadásul esőre érkeztünk meg Olaszországba, aminek annyira nem örültünk. A szállodánk közel volt a tengerhez, így a rossz idő ellenére is mindenképpen le kellett mennünk a partra még aznap :-). Egy, a tenger gyümölcseivel gazdagított rizottó elfogyasztása után jó nagyot sétáltunk a beachen, ahol rajtunk kívül szinte egy lélek sem járt. Megcsodálhattuk a giccses műanyag játékokat, amivel tele volt a partszakasz :-). De ami igazán fontos, kiszellőztettük a tüdőnket és megmozgattuk a tagjainkat a sok ülést követően.

Másnap térképpel és hasznos tudnivalókkal felszerelkezve kibuszoztunk a Fiera-ra, ahol a Fesztivált tartották. Mivel aznap nyitott a rendezvény, nem volt még minden készen, de az mindenképpen egy nagy előnyének mondható, hogy nagy embertömeg sem hömpölygött a csarnokokban. Rövid szórólapozás után - amivel a body-balls órákat kívántuk népszerűsíteni - elindultunk, hogy felfedezzük a hatalmas terület minden szegletét. A fotók és a hozzájuk kapcsolódó címek segítségével Ti is képet kaphattok róla, milyen látványban volt részünk. Rengeteg színpad, illetve egyéb elkerített helység állt a vállalkozó szellemű résztvevők rendelkezésére, hogy kipróbálhassák magukat mindenféle sportágban. Ugyanis nemcsak aerobik vagy fitness mozgásformák voltak jelen az eseményen, hanem a tollaslabdától kezdve, a teremfocin át, a vívásig, mindenféle egyéb is. Nekem nagyon tetszett, hogy több helyszín is kordonnal volt körülvéve, mint például a Strike Zone vagy a True Power Yoga stand. Így a résztvevők kényelmesen elfértek, anélkül, hogy a bámészkodó tömeg zavarta volna őket a mozgásban. A nézelődés után beálltunk egy walking program néven futó órára. Ezen a rendezvényen nagyon sok hasonló színpadot és standot találtunk, ahol kvázi egy leegyszerűsített, alapból emelkedőre állított futópadon gyalogoltak csoportosan az emberkék. Nem igazán értettük mi ebben az izgalmas, de mindenesetre kipróbáltuk, hogy korrekt véleményt alkothassunk róla :-). Sajnos nem a legjobb előadót választottuk, mert az óra igencsak unalmasra sikeredett. A kezdeményezés egyébként nem rossz, de sokkal több ötletet lehetne beletenni, mind ahogyan ezt mi a személyi edző tanfolyam óta a gyakorlatban használjunk is power kardio néven. Azért bemelegítésnek nem volt rossz, bár a prezenter néha a zene mellé számolt és a bemutató végén nekem kellett figyelmeztetnem, hogy a bal oldali nyújtásban elhagyott dolgokat :-).

Ezt követően egy komolyabb és átmozgatóbb jellegű óra reményében a Strike Zone stand felé vettük az irányt, ahol a program atyjának - Enrico Olivierinek - óráján vettünk részt. A Strike Zone egy olyan mozgásprogram, amely alapvetően küzdősport elemekre épül,  fokozva azok jótékony hatását. A gyakorlatok több dimenzióban való végrehajtásával, számos izomcsoport együttes működtetésével elejétől a végéig egy kemény funkcionális tréning. A programban nagy szerepet kap a mélyizmok erősítése, valamint a mobilizálás és a nyújtás is. Ebben a műfajban is többféle irányzat létezik, mi jelen esetben az Atheltic-et próbáltuk ki. Enrico a futásra, mint az egyik alap mozgásforma elemeire építette fel a tréninget, ami nálam elsöprő sikert aratott! :-) Kellően volt állóképesség és erőfejlesztő hatása is, majd egy body and mind gyakorlatsorral záródott. Hihetetlen profi edzés volt! Számomra a fesztivál csúcspontját jelentette, ahogyan az egész, nagyszerűen megszervezett stand és a többi olasz Strike Zone oktató is. Kiemelkedően magas színvonalú munkának lehettünk szemtanúja.

Kipróbáltuk a TechnoGym legújabb kardio gépeit a variot és a crossovert. Véleményem szerint mindkét fejlesztés igazán jól sikerült, mert a "masinák" sokkal többet tudnak, mint közeli rokonaik az ellipszis trainerek és a wawe-k. A hasonlóságok és a különbségek oldalakon keresztül fejtegethetők, úgyhogy azt gondoltam, hogy ennek a tárgynak külön fejezetet szentelek, amit a jövő héten olvashattok a hónap témája címszó alatt :-).

A nap végefelé Cseresnyés Bea tartott egy Body-Balls senior tornát a kilátogató nyugdíjas csoport számára, amit ők láthatólag nagyon élveztek, majd egy Body-Balls Complex órával zártuk a Fesztivál nyitó napját. A szállodába busszal igyekeztünk vissza, ami a résztvevők számához képest igencsak csöppnyire volt tervezve. Valahogyan azért mégis felpréselődtünk rá. Sajnos nem mindenki bírta jól a strapát a levegőtlen járművön, mert egy leányzó elájult. Szerencsére egy segítőkész olasz férfiú kezelésbe vette és a parányi hely ellenére feltornázta a lábait a levegőbe, amitől a hölgyemény hamarosan jobban is lett és pár perc múlva saját lábán távozott a buszról.

A harmadik napon szerencsére még elviselhető volt a tömeg, így nyugiban tudtunk tovább nézelődni a Fesztiválon. Szereztünk magunkat egy step dobogót és részt vettünk Joan Altisen óráján. Nagyon élvezetes volt és a fél óra ellenére megtanultunk 3 blokkot is, viszont a fináléra sajnos már nem jutott idő, amit eléggé fájlaltunk. Ezért írtam azt korábban, hogy jobban örültem volna kevesebb előadónak és órának, csak azok megmaradtak volna 60 percesre a nyúlfarknyi tréningek helyett, mert így pont a lényegre nem maradt idő :-(.

Az előző napi sikerek után beneveztünk egy újabb Strike Zone-ra, immáron Riccardo vezényletével. Ez az óra sem okozott csalódást, bár teljesen más jellegű volt, mint a korábban kipróbált. Itt valóban a küzdősport elemei kerültek a középpontba, majd egy brutális hasizomblokk következett, amit leegyszerűsített jógagyakorlatokkal vezettünk le.

Már korábban feliratkoztunk a True Power Yoga standhoz órára. Szerencsére ezek a típusú órák külön csarnokban voltak, ahová kevésbé hallatszódott be a táncos színpadokról dübörgő zene :-). Ez a terület is el volt különítve kordonnal és minden regisztrált résztvevő számára biztosítottak jógaszőnyeget. Az órát egy fiatalember tartotta, aki sajnos, annak ellenére, hogy gyönyörűen beszél angolul - ahogy erről a feliratkozáskor megbizonyosodhattunk - kizárólag olasz nyelven tartotta a tréninget. Ez a tendencia egyébként sajnálatos módon jellemző az egész fesztiválra is. Hiába nemzetközi a rendezvény, a hazai előadók nem hajlandóak a hivatalos fitness nyelvet, vagyis az angolt használni. Ez viszont nem keveset von le az esemény értékéből :-(. Ettől függetlenül az óra jól esett, bár sok új gyakorlatot nem tanultam belőle. Az előadó a napköszöntést variálta benne.

A negyedik napon tartottuk a legsikeresebb Body-Balls Complex órát. Ami nem is csoda, mert a fesztivál látogatottsága a tetőpontjára hágott. Előzetes bejelentkezés vagy az események előtt órákkal történő eszközfoglalás nélkül ezen a napon senki nem lehetett aktív részese a tréningeknek. Mi persze felkészültünk minden eshetőségre és jóval korábban keltünk, hogy végre részt vehessünk egy hosszabb step órán az egyik legnagyobb színpad közelében. Szerencsére az elővigyázatosságunknak meg is lett a gyümölcse és sikerült zsákmányolnom 3 db dobogót. Nem véletlenül fogalmazok így, valóban szinte gigászi küzdelmet kellett folytatni a padokért (amik mellesleg hihetetlenül ócskák voltak). Remy Huleux francia és Alessandro Olivieri olasz step prezenterek tartották az órát, amin sikerült részt vennünk. A koreográfia nagyon-nagyon jó volt, bár az elején nehezen állt össze a fejünkben, mert kicsit bonyolultra sikeredett, főleg a rendelkezésünkre álló 45 percet tekintve. Jó lett volna, ha marad még egy kis időnk élvezni is, de már a következő program indult. Gondoltuk, félretesszük magunknak a dobogókat - mivel az azt követő órához nem volt szükséges - hogy a shiatsu masszázsból visszatérve Julio Papi és Gil Lopez közös produkcióját is végigcsinálhassuk. Meg is kértem a hazai ismerősöket, hogy fél szemüket tartsák a kincsünkön, amíg nem érünk vissza.

A masszázsra már korábban bejelentkeztünk és izgatottan vártuk, hogy milyen élmény lesz. Főleg én voltam rá kíváncsi, mert a bodyART tartalmaz shiatsu elemeket és nem csak élvezkedni, hanem tanulni is szerettem volna. De bevallom ez is nagy csalódás volt számomra. Mindössze negyed órát szántak ránk és az sem volt éppen túlságosan "eseménydús". Tény, hogy a "kezelés" sikerét hátráltathatta az is, hogy nem csendes és nyugodt környezetben történt, plussz a masszázs előtti kommunikáció is elég rövidre korlátozódott a közös nyelv hiánya miatt :-). Miután a masszőr elköszönt tőlem, lélekszakadva rohantam vissza a nagy színpadhoz, ahol csalódottan vettem tudomásul, hogy a padjaink a megtett óvintézkedések ellenére illetéktelenekhez kerültek, valamint az óra már vagy 15 perce elkezdődött. Így csüggedten hagytuk el a helyszínt, más mozgásformát keresve :-(.

Így keveredtünk a Kranking közelébe. Már korábban is felfedeztük ezt a "karergométer-szerűséget", de nem gyakorolt ránk akkora hatást, hogy be is álljunk miatta egy csoportos órára. De most megtettük, főleg, mivel az oktató csapatban egy magyar fiatalember is részt vett, aki nagyon kedvesen invitált minket a szerkezet kipróbálására. A kranking megálmodója ki más is lehetne, mint Johnny G., aki a spinninget is kitalálta?! Úgy tűnik, végre feleszmélt, hogy az alsótest izmain kívül számos más fontos izomcsoport is létezik, amelyek megdolgoztatására eddig nem fordított figyelmet. Ezért hozta létre - gondolom - ezt az új szerkezetet, ami egy hagyományos karergométerhez képest annyival tud többet, hogy a foganytúk két kézzel egyszerre, illetve külön-külön is tekerhetők, valamint maga a gép könnyebben mobilizálható, ezáltal csoportos órák tartására is alkalmas... Bármennyire is nem tartoznak az én műfajomba ezek az egyhangú mozgásformák és órák, azt minden esetre el kell ismernem, hogy a kezdeményezés a mozgáskorlátozottak számára új lehetőséget nyit  és emiatt az értéke nagyon megnő a szememben. Ezen a kardiogépen ugyanis az ülés kivehető, ezért kerekesszékkel is használható , vagyis innentől kezdve a csoportos órák előnyei bárki számára elérhetőek. A kranking első magyarországi debütálására 2010. május 29-én 13 órától kerül sor a Material Desing Center 3. emeletén.

A fesztivált a korábban említett Body-Balls órával zártuk, amire olasz fiatalemberek is beálltak. Vicces volt, mert az edzés előrehaladtával egyre fogyott a számuk a tréning keménysége miatt :-). Ha figyelmesen nézitek a fényképeket a galériában, Ti is észrevehetitek, hogy bizonyos gyakorlatoknál elég érdekes fejet vágtak :-D.

Úgy döntöttünk, hogy az előttünk álló hosszú hazaút miatt vasárnap délelőtt már nem jövünk ki a Fierára, így összepakoltunk és elbúcsúztunk a helyszíntől. Este csoportos vacsival és fagyizással köszöntöttük fel az kintéltünk alatt szülinapjukat ünneplő kollegáinkat, másnap pedig Magyarország felé vettük az irányt.

Sajnos azt kell mondjam, hogy a fesztivál az én elvárasaimnak nem igazán felelt meg, ennek ellenére nem bántam, hogy egyszer megnéztem, hogy művelik ezt Olaszországban :-). Ha vannak élményeitek, tapasztalataitok a témában, várom őket, hogy más nézőpontból is képet kapjunk az eseményről!