Adai Sportnap

"Tegyél egy lépést az egészségedért..." mottóval rendezték meg a szerbiai Adán 2010.04.10-én a II. Adai Tavaszi Sport Napot, amire én is meghívást kaptam. A főszervező az ottani "Pilates-Relax" Klub vezetője, Horvát Éva kollégám. Évivel pár éve a pilates tanfolyamon ismerkedtünk össze, aki már akkor is nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy mozgásra ösztönözze a Vajdaság ezen részén élő emberkéket. Létrehozott egy kedves kis klubot, amely köré elsősorban pilates órákat szervezett. De hogy ne csak a hölgyek leljék örömüket a teremben, ping-pongozásra és csocsózásra is lehetőséget teremtett, így az erősebb nem is kiélvezheti annak előnyeit :-). A Klub azóta is vidáman üzemel, felpezsdítve ezzel nemcsak a sport-, hanem a társasági életet is Adán. Sportnapot Évi az idei évben szervezett, immáron 2. alkalommal, rengeteg támogatót megnyerve az ügynek. Ennek köszönhetően, egyetlen résztvevő sem távozott üres kézzel, mivel a szponzorok ajándékai tombola keretében kerültek kisorsolásra. A rendezvény az adai óvodások és kisiskolások labdás bemutatóival kezdődött, majd az aerobik nap keretein belül 6 órát mozoghattak végig a résztvevők. A délelőtt folyamán az adai Egészségház munkatársai különböző szűrővizsgálatokkal (vérnyomás-, vércukorszint- és csontsűrűség-méréssel) és táplálkozási tanácsadással várták az odalátogatókat.

Mi szombat hajnal, fél 5-kor még elég álmosan szedelőzködtünk össze és indultunk útnak Budapestről a rendezvényre. Szerencsére odafelé nagyon gyorsan tudtunk haladni és a határnál sem szórakoztak velünk egyik oldalon sem, így bőven volt időnk felmérni a terepet a műsorkezdésig. Az általános iskola tanulói nyitották meg a programot. Két nyelven is bemuttatták a rendezvényt és a résztvevőket, majd az Egészségház vezetője szólt néhány magyar és szerb mondatot a közönséghez. Legnagyobb meglepetésemre, mi, fellépők a bemutatással egyidejűleg egy kis csokrot és egy emléklapot is kaptunk :-).

Nagyon jól esett ez a megelőlegezett bizalom és a nagy szeretet, amivel Évi, mint házigazda fogadott minket. Ezután, ahogy fent említettem, jöttek a kicsik a labdás bemutatóval, majd az én nyitó Body-Balls órám következett. Nagyon vártam már, hogy elkezdjük, mert kicsit hűvös volt a tornateremben. A magam részéről nagyon élveztem az órát és örültem, hogy sokan végigcsinálták velem. Próbáltam újat mutatni a lányoknak :-). Az óra elején főleg összetett, funkcionális gyakorlatokkal dolgoztunk, ami szépen megemelte a pulzust (legalább már senki nem fázott :-), de ezzel egyidőben koncentrálni kellett a különböző testrészek mozgásának összehangolására is. A törzsizomzat, a comb és a farizom erősítését egyensúly-gyakorlatokkal zártuk, majd a talajon végeztük további farizom, felsőtest és hasizom erősítő feladatokat. Az órát labdás nyújtással fejeztük be. Párszor meggyűlt a bajom a mikrofonnal, de nagyjából az óra végéig a fejemen tudtam tartani :-). Azok a vendégek, akik hősiesen végigküzdötték az edzést, tombola-sorsoláson vehettek részt, majd egy szalagos pilates óra következett a szegedi Fit World Fitness oktatóinak tolmácsolásában.

Én közben átmentem az ebédlőbe, ahol az Egészségház munkatársai tevékenykedtek. Megmérettem a vérnyomásom és a vércukorszintem, ami egy edzőtől elvárhatóan rendben is volt, utána oxigén mérés következett, aminek az eredményében szintén nem csalódtam. A nagy kaland viszont a csontsűrűségmérés volt. Ugyanis sikerült valahogyan kiakasztanom a szerkezetet, amely egy istenért sem volt hajlandó nekem adatokat szolgáltatni. 3 sikertelen próbálkozás után, újra kellett indítani a kütyüt. Ráadásul sok emberke várt a sorára, ahova engem protekcióval előre engedtek, úgyhogy kicsire összehúztam magam, hogy nehogy megdobáljanak paradicsommal :-). De az igazság az, hogy mindenki szépen, türelmesen várakozott. Egy bácsinak és egy néninek megmérték az adatait, mielőtt én újra a gép közelébe merészkedtem, de negyedjére sem jártam sikerrel. Viszont most legalább nem fagyott le a szerkezet! :-) Szóval nem tudtam meg, mi a helyzet a csontsűrűségemmel. De ez nem szegte kedvem, tovább nézelődtem a helyszínen. Ugyanis nem sokkal ezután indultak útnak az Egészségház dolgozói az iskolás gyerekekkel egy sétára, ezzel is felhívva a lakosok figyelmét a testmozgás fontosságára. Időközben megkezdődött a power jóga óra is, amire időnként be-belestem.

Ezt követően következett egy órás ebédszünet, időt hagyva ezzel a résztvevőknek a feltöltődésre. Évi meginvitált minket egy közeli csárdába, ahol jó meleg levest és fatányérost kapott a csapat. Minden nagyon finom volt, de csak módjával kóstolgattuk, mivel várt ránk még 3 óra.

A has-fenék edzést Virgie (szintén szegedi oktató) tartotta meg Évi asszisztálásával, majd én vezényeltem le egy gerinctréninget, amihez szintén csatlakozott a kedves házigazdánk. Délutánra a résztvevők is többen lettek,  több korosztály is képviseltette már magát. Ami a legjobb volt, hogy a reggeliek lelkesedése nem csappant és volt olyan, aki az összes órát végigcsinálta. A gerinctréning szintén elég izzasztóra sikeredett, amit a fényképeken láthattok is :-). Több blokkból építettem fel, amelyek között volt koreografáltabb és volt egészen egyszerű is, hogy jobban tudjunk a végrehajtásra koncentrálni. Az egyensúly-gyakorlatoknál megszabadultunk a cipőnktől is, ami jelentősen megkönnyítette így a mozgásunkat. Az erősítést a talajon fejeztük be és ezt az órát is nyújtással zártuk. A visszajelzésekből úgy tűnt, hogy tetszett a vendégeknek a tréning.

Az órák zárásaként végül meditációs jóga következett. Mi közben a profi fotós által készített képekből csemegéztünk, amelyek közül néhányat az oldalamon is megtaláltok a saját készítésű fényképeinkkel együtt a galériában.

A Sportnap végeztével segítettünk elpakolni a szervezőknek és egy hosszú beszélgetés keretében összegeztük a tapasztalatainkat. Évi invitálására az este 8-kor kezdődő összejövetelre is ellátogattunk a "Pilates-Relax" Klubba. Ettünk (finom csevapot! :-), ittunk és beszélgettünk a vendégekkel, akik az utóbbi pár órában, amíg nem találkoztunk hihetetlenül megváltoztak. A melegítők és egyéb sportruházat helyett előkerültek a csinos ruhák, egyéb kiegészítők és egy nagyon szép, nőies hölgykoszorú várt minket a teremben :-). Jó volt tőlük hallani a nappal kapcsolatos észrevételeket és sok más kapcsolódó témáról is cseverészni. Megvártam még a Klub tortáját, amiből egy gigantikus méretű szelet landolt a tányéromon :-), majd összeszedelőzködtem és elbúcsúztam a csajoktól, mert még hosszú út állt előttünk és már nagyon fáradtak voltunk. A hazaút kicsit hosszabbra sikerült a tervezettnél, mert a röszkei határátkelőnél hatalmas sorok álltak. Több, mint 40 percet töltöttünk el várakozva, majd körülbelül fél 2-re értünk haza hulla fáradtan.

A rendkívül hosszúra és kimerítőre sikerült nap ellenére örülök, hogy ellátogattunk Adára és megtapasztalhattuk az ottani vendégszeretetet. Remélhetőleg sikerült a helyieknek pár kellemes órát szereznünk. Az eseményről a kinti Magyar Szó című napilap is beszámolt, az április 14-i számában:

Évinek és a családjának gratulálok a Klubhoz és a rendezvényhez! Csak így tovább! :-)