Élménybeszámoló a síelésről

Visszatértem! :-) Épen, egészségesen és élményekkel teli. Úgyhogy jöjjön akkor az ígért beszámoló! :-)

4 éjszakára indultunk útnak az osztrák Praebichl-be az elmúlt héten. A sok sícucc miatt épphogy be tudtuk préselni magunkat a kocsiba 4-en, de a szűkös helytől eltekintve remekül utaztunk. Mivel út közben be nem állt a szánk, viszonlag gyorsan eltelt a 390 km-es út :-). A kellemes fogadtatás azonnal meggyőzött minket arról, hogy nagyon jó helyen vagyunk, mivel a késői időpont ellenére a wellcome drink (mézes pálinka) után kaptunk egy finom vacsorát is. Mielőtt tovább mesélnék, figyelmetekbe ajánlom a Hotel Bahnhofot (http://www.praebichl.hu/index2.php), ahol megszálltunk, mivel teljes mértékben meg voltunk elégedve az összes kipróbált szolgáltatásával :-). Egy nagyszerű magyar csapat működteti az intézményt, akiknek a humoruk és hozzáértésük mellett az értékrendjük is teljesen rendben van, így  vidáman, családias és korrekt körülmények között töltheti a napjait bárki, aki arrafelé jár. Nagyon szépek az épületek és a szobák, rend és tisztaság fogadott bennünket. A lányok és a srácok jól főznek, bár mi kicsit hiányoltuk az étrendből a friss gyümölcsöt és zöldséget :-) Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy mivel pályaszállásról van szó, reggel nem okozott különösebb gondot a felvonókig eljutni. Amennyiben valaki hiányos sífelszereléssel érkezik, lehetősége van lécet és egyebeket bérelni, valamint hiányos sítudással síoktatót  is "igénybe vehet". Remélem, hogy a közeljövőben lesz alkalmunk ellátogatni még ebbe a kis "sportparadicsomba", mivel a síelésen kívül bőven tartogat egyéb lehetőségeket is a környék, mint pl. túrázás, rafting stb. Bővebb információért keressétek fel a fent említett honlapot!

Az érkezést követő napon szereztünk magunknak léceket és botokat, majd elindultunk a pályák felé. Nem tagadom, izgultam rendesen, hogy milyen lesz az első "bevetésem", de azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy a közvetlen közelemben 2 testnevelő is van, akik remélhetőleg megmentenek, ha hülyeséget csinálok :-) Szép alaposan bemelegítettünk először léc nélkül, majd lécekkel is és átvettünk egy-két alaplépést. Végre megtudtam, mi az a hóeke, halszálka, lépcsőzés stb. A baj csak az volt, hogy hiába volt meg sík terepen és elméletben, a gyakorlatba nem igazán tudtam átültetni az első siklás alkalmával :-) A tanulópálya eleje ugyanis egy kicsit meredekebb volt és az első megnyilvánulásom az volt rajta, hogy nulla kontrollal és természetesen nem kis sebességgel megindultam  a vége felé. Enyhe pánikot követően azt gondoltam, hogy valószínűleg abból származhat a legkevesebb bajom, ha elesek. Ezzel a "technikával" végre sikerült is megfékeznem az eszeveszett száguldást :-) Ekkor kicsit megijedtem, hogy a síelés nem lesz az én sportom, de a lankásabb részeken újra átvettük a tudnivalókat és örömmel konstatáltuk, hogy azért nem vagyok teljesen reménytelen eset :-) Ezt követően a csáklyás felvonó segítségével visszatértünk a kiindulóponthoz és folytattuk tovább a tanulást. Innentől sokkal pozitívabb élményeim voltak, látva a fejlődést és hallva a többiek bíztató és dícsérő szavait. Újabb elemeket sajátítottam el és robbanásszerűen csökkent az eleséseim száma is :-) Pihésképpen az egyik hüttében ebédeltünk levest és megkóstoltuk a híres germknödelt is. Ez egy osztrák gőzgombóc, amely vajas vagy vaníliás szószban ücsörög, a teteje pedig mákkal van megszórva. Isteni finom, de olyan nagy, hogy képtelenek voltunk megenni. :-) A bőséges étkezést ledolgozandó, csúsztunk még pár kört, mielőtt felmentünk a szállásra. A délutáni csendespihenő után a tabu című társasjátékkal játszottunk. Az egyik kedvenc játékom, ami most sem okozott csalódást, mert rengetegett nevettünk közben.

A vacsoránál való ismerkedést követően másnapra több jelentkező is akadt az oktatásomra, de úgy gondoltam, hogy a korábbi eredményeket tekintve igen jó kezekben vagyok, úgyhogy nem "cseréltem le" az eredeti síoktatómat :-) Gyakoroltuk a már ismert elemeket és új feladatokat is kaptam. Az egyik, ami nagyon nem tetszett, az a fordulások utáni léccel való tapsolás a hóban. Kicsit nehezen akartam rábízni magam kizárólag 1 lécre, ezért ez a gyakorlat  kicsit nehezebben ment. Aztán elérkezett az idő, hogy elhagyjuk a tanuló pályát és átmenjünk a kék pályára. Ide már kicsit hosszabb volt az út, amit 4-es felvonón tettünk meg. A szél kicsit intenzívebben fújt, úgyhogy hiába volt nagyon szép a látvány, igyekeztünk fülünk-farkunk behúzni :-) A pálya tetején izgultam kicsit, de igen jól kezdtem a lesiklást. Még én is meglepődtem rajta! :-) Viszont, ami ezután következett, az elég gyorsan lecsoffasztott. Megálltam ugyanis a többieket bevárni és közben elkezdtem nézelődni lefelé, ami végzetes hibának bizonyult. Ugyanis kb. a pálya felénél van egy hütte, amihez kicsit meredekebb út visz, mint amin eddig voltam, ez pedig elég nagy hatást gyakorolt rám. Leegyszerűsítve annyi történt, hogy a látványtól elfelejtettem mindent, amit eddig tanultam és onnantól kezdve estem-keltem a hóban. Ezt elősegítette persze az is, hogy ez a pálya már nem volt olyan sima felületű, mint a korábbi. Jópár esést követően az agyam kiadta az utasítást az izmainak, hogy innentől kezdve egy tapodtat se. Én még nem tapasztaltam ilyet soha, de szó szerint nem voltam képes megmozdulni. Beadtam a kulcsot :-) Erre Zsozsó, az oktatóm azt mondta, hogy akkor együtt lemegyünk, ne stresszeljek. Becsúsztam a lécei közé, átfogtam a derekát és együtt lehóekéztünk a lejtősebb részen. Ez nagyon jó volt, mert ismét ráéreztem arra, hogy hogyan kell változtatni a terhelést a léceken. A másik pozitívuma az volt a dolognak, hogy a mentorom szélés hátától nem láttam egy millimétert sem az előttem lévő  "szakadékból" :-). A lankásabb területen nagyjából ismét alkalmazni tudtam a megszerzett ismereteket, de innentől kezdve végig lefelé konyult a szám :-). Szépen visszamentünk hát a tanulópályára és ott gyakorlatoztunk, immár kevésbé motiváltan. Az aznapi ebédnél le is beszéltem egy másik kezdő lányt a kék pályáról, mivel ő aznap viselt először sílécet a lábán. Visszagondolva igen nagy szívességet tettem neki, mivel egy óriási csalódástól mentettem meg. A véleményem vissza is igazolódott, mivel másnap még a tanpályán láttam újra előlről kezdve a síelni tanulást :-) Vacsora után kicsit tovább fennmaradtunk a "társalgóban" a többiekkel, de hiába szólt egész jó zene, a csalódásom és a fáradtságom rányomta a bélyegét az egész napra és nem nagyon tudtam magamból normális táncmozdulatokat kipréselni. Végig az járt az eszemben, hogy másnap újra a kék pálya jön, amit muszáj meghódítanom, nincs mese! Ezért takarodót fújtam és próbáltam kipihenni magam a nagy visszavágásra :-) Természetesen a síelésről álmodtam és éreztem, hogy a fordulásokat csinálom is az ágyban fekve :-)

A harmadik napon 2 tanulópályán való lesiklást követően indultunk ismét a kék pályára. Megfogadtam, hogy nem nézek lefelé és ennek is köszönhetően bravúrosan, esés nélkül lesiklottam. Úgy láttam, hogy Zsozsó ennek legalább annyira vagy még jobban örül, mint én :-) A következő körben meg is ajándékozott egy forralt borral :-) Ezen a napon ismét csupa lelkesedés és tanulni vágyás voltam, így gyorsan eltelt az idő. Este pedig visszavágót tartottunk tabuból ismét sok vicces megnyilvánulással fűszerezve a játékot. Mivel ez volt a búcsúészakánk, illett valahogyan nagyobb nyomatékot adni ennek a ténynek. A vacsi után a hotel belevalóbb közönsége karaoke-zni kezdett, amit mi még csak figyelgettünk, várva, hogy eljön a mi időnk is és birtokba vehetjük a táncparkettet. Miután már tényleg csak a legstrapabíróbbak maradtak, meg is kezdődött a parti, aminek végre én is aktív részese voltam. Igazán jót buliztunk még úgy is, hogy igen sok megszakítás volt a zenék között :-) A buli végén hajnal 4 óra felé közeledve filozófiai fejtegetéssel zártuk az estét :-)

Az utolsó napon becsomagoltunk és ismét nekivágtunk a kék pályának. Ebben a napban az volt a legjobb, hogy sokmindenkivel csúsztam. Jó volt összehasonlítani, hogy ki hogy tanít és próbáltam kihámozni a lényeget a rengeteg nézőpontból, amit kaptam :-) Azt hiszem sikerült is megint egy kicsit továbblépnem, ami mindenképpen dícséretes, főleg hogy előtte csak 4 órát sikerült aludnunk. Egy új élménnyel is gazdagodtam közben. Lekaszáltak a lábamból :-) Egy oszták snowboardos pasi jött mögülem és valószínűleg rosszul számította ki az útvonalamat, mert egy pillanat alatt a léceim közé keveredett. Próbálta menteni a helyzetet, hogy mindketten állva maradjunk, de ez csak egy másodpercig tartott, mert ő a völgy én meg a hegy felé borultam :-) De nagyon rendes volt, mert megérdeklődte utána, hogy rendben vagyok-e. Nem történt semmi bajom, úgyhogy folytattam a síelést. Nem kevés nagy borulást láttam a pályákon és sajnos egy komolyabb is történt, ahol mentőhelikopterre is szükség volt :-(. Már nem emlékszem, hogy melyik fiú mondta, de teljesen igaza van: "amíg kezdő az ember, addig sokat esik, de piciket, amitől nem lesz baja, viszont, amikor haladó lesz, akkor  csökken az esések száma, viszont azok aztán komoly bukások". (Remélem, elolvassa majd a blogom és kijavítja ezt a mondatomat, mert ő sokkal velősebben fogalmazta meg :-).

Összefoglalva, nagyon jól éreztem magam és örülök, hogy felfedezhettem magam számára egy új sportágat. Mindenkit hasonlóra bátorítok, de javaslom, hogy mikor először lécet vesz a lábára legyen a közelében egy síoktató. Legalább olyan profi, mint akikkel én találkoztam! :-)

Jó hosszúra sikerült a beszámolóm, úgyhogy zárom is soraimat, várva a Ti észrevételeiteket, hozzászólásaitokat! :-)

A bejegyzéshez kapcsolódó fényképeket megnézhetitek a galériában:http://www.szemelyiedzes.net/galeria/sieles-praebichl