Visszatérés a vizsgák után

"Hosszú" hallgatás után, végre ismét itt vagyok! :-) Az elmúlt hetek csendjének a feltornyosult teendők, elsősorban a személyi edző vizsga OKJ-s fejezetére való felkészülés volt az oka. Sikerült ismét kicsit komolyan venni a feladatot, ennek következtében egyfolytában a - már korábban, a modulzáró vizsgán saláta állagúra tanult - jegyzeteket bújtam. E kedves feladat kiegészült a szóbeli tételek kidolgozásával, ami igen komolyan igénybe vette az idegrendszeremet is :-) Egy héten keresztül, 5-en gyűrtük az anyagot, mire hasznos információt találtunk a 20 mesés tételhez. Ugyanis az OKJ-s vizsgakövetelmények jelentősen eltértek az eddig tőlünk számonkért, és egyébként a való életben hasznosítható témáktól. Megmagyarázhatatlan és néha értelmezhetetlen című tételekkel találtuk magunkat szemközt, és emaitt minden eddigi sporttanulmányunk jegyzetét, és a témába illő könyveket elő kellett bányásznunk, hogy hozzászólhassunk a dologhoz. Az internet is hatalmas segítségünkre volt, hogy felkészüljünk. Én konkrétan úgy éreztem magam a tételkidolgozáskor, mint egy kutató, az íróasztalomon papírhalmokkal, a monitort alig láttam már a jegyzetektől. Egyszóval sokat vajúdtunk a dologgal, de nagyszerű csoporttársaim és barátaim segítségével, közös erővel összehoztunk - egy kb. főiskolai jegyzetnek megfelelő - anyaghalmazt, amiből aztán 14-én mindannyian briliáns módon levizsgáztunk :-)

Kicsit előreszaladtam egyébként, mert az OKJ-s vizsgák kálváriája hetekkel korábban kezdődött, amikor az írásbelit 4 egész órán keresztül oldottuk meg. Remek - egész estét betöltő - esszékérdéseket kaptunk, ami 3 tollam teljesítményébe tellett :-) De nem panaszkodom, a feladatok nem voltak nehezek. Csak vicces, hogy ránézésre mindössze 5 kérdést kellett kifejteni ennyi idő alatt. A bibi csak ott volt, hogy mindegyik tétel még 5 altémára bomlott, így büszkén ugyan, de komoly görccsel a kezemben távoztam a helyszínről :-)

Erre egy hétre következett a gyakorlati vizsga, ami a kedvencem volt mind közül :-) Nyilván azért is, mert 100 %-ot kaptam a teljesítményemre, de valahogy az egész légköre annyira barátságos volt, hogy teljesen természetesen tudtam előadni magam.

Ezután álltunk neki az ominózus szóbeli tételeknek. Olyannyira belemerültünk, hogy a vasárnap lévő születésnapi "ünnepségem" is igen rövidre sikerült. Este szomorkodtam is, hogy - bár eszméletlen jó ajándékokat kaptam! - rég volt ilyen idétlen szülinapom :-) De amit a másnap tartogatott számomra az kárpótolt mindenért! :-) Először is, nagyon jó tételt húztam és a számonra kedvesebb vizsgabizottságot választhattam. Ezek következtében sikerült elég szép eredménnyel zárnom a vizsgákat. Az oklevélosztáskor viszont kicsit ráncoltam a szemöldököm, mert névsor ide vagy oda, az én nevem nem hangzott el a K és az M betű között. Bevalllom, szülinapi merényletre gondoltam, mert kedves Bogelli csoporttársamból bárminemű szervezkedést kinézek, ha ünneplésről van szó. De azért ennyire még ő sem volt  merész, hogy lezsírozza a tanárokkal a dolgot! :-) A késlekedésnek más oka volt: A vizsgabizottság elnöke azt mondta, hogy lehet, hogy nagyon általános iskolás a módszer, de ő ki szeretne emelni 2 embert, akinek a legjobb volt a teljesítménye és mily' meglepő, az egyik én voltam! :-) (A másik lány nem a mi csoportunkba járt, úgyhogy részemről nem is számít igazi "versenytársnak" :-) Hát, mondanom sem kell, eléggé remegett a lábam, amikor kimentem az oklevélért. Erre, ahogy visszasétáltam a helyemre, az összes drága csoporttársam 1 vonalban állt, és hullámzott nekem! :-D Nem is tudtam, sírjak vagy nevessek, annyira aranyosak voltak. Később elmentünk egy közös ebédre, a Római-partra, ahol tovább folytatódott a megilletődöttségem, mert kaptam a "srácoktól" ajándékokat és torta helyett palacsintát is ettünk. Mindenkinek ilyen hihetetlen csoporttársakat, kollegákat, barátokat kívánok, akik ennyi örömet képesek okozni a szeretetükkel!