bodyART Contact továbbképzés

Szokatlan módon az elmúlt hét elején tartották a bodyART Contact I. modul képzését. Ez azért volt furcsa, mert a legtöbb oktatás hétvégén van. A képzés ideje alatt ezért folyamatos képzavarban voltam, hogy milyen napot is írunk épp :-) A másik - kevésbé vicces - hatása pedig az volt a dolognak, hogy nem kevés órámat le kellett mondanom miatta. De bátran kijelenthetem, hogy nagyon megérte részt venni az eseményen, mert sok újdonsággal, tudással gazdagodtam. A képzést maga Robert Steinbacher (a bodyART atyja) és Julia Przybilka (akiről már meséltem, hogy ő oktatott minket a Basic tanfolyamon) tartotta. Mindketten igazán profi és szórakoztató oktatók, akiktől bőven van mit ellesni. Az iskola hivatalos honlapján (http://www.bodyartschool.com/en/home/) bővebb információkat is találhatsz róluk.

Ez a modul egy nagyon fontos része a képzésnek, mivel a célja az, hogy még hatékonyabban adjuk át a tudást a vendégeinknek és ne csak a szavaink és a gyakorlatbemutatások, hanem az érintéseink által is. Megtanítja, hogyan közeledjünk az emberekhez, mikor, hol és hogyan érintsük meg őket ahhoz, hogy még jobban elsajátíthassák a pozíciók helyes, mély, szintjüknek megfelelő kihívást jelentő végrehajtását.

A képzés egy 75 perces masterclass-szal kezdődött. Voltak benne új gyakorlatok is, de leginkább a pozíciók egymással való összekötésében, a helyzetek közti átmenetben mutatott újat. Meg természetesen a végrehajtással kapcsolatos "utasításokban" is :-) Robert kemény edző és célja, mindenkiből kihozni a maximumot. Úgyhogy izzadtunk rendesen :-). Az óra után elkezdtük átvenni az alapgyakorlatokat párossával úgy, hogy arra koncentráltunk, miképpen tudjuk segíteni a vendéget abban, hogy magához képest minél tökéletesebben ráérezzen a feladatra és belehelyezkedjen a pózba. A képzésnek ez a része nagyon vidáman telt, mert Robert minden testhelyzetet bemutatott Julian. Először kifigurázta azt a fajta segítségnyújtást, amikor hibát követünk el (pl. nem megfelelő helyen érintjük meg  a vendéget és ettől csiklandós lesz vagy túl bizalmas pozícióba keveredünk bele stb.), majd helyes technikával is végrehajtotta a korrigálást. Természetesen nekünk is ki kellett próbálni a helytelen variációt és a jót is, hogy a saját bőrünkön érezzük a különbséget :-). Nagyon vicces és egyben tanulságos is volt. A nap végére már jó néhány gyakorlatban való segítségnyújtást elsajátítottunk és mini masterclassok keretében próbáltuk ki, hogy hogy is néz ki ez folyamatában, egy óra közben. Mindenki a párjával dolgozott tovább és kizárólag őt próbálta precízebben, hatékonyabban belehelyezni a pozíciókba. Nagyon érdekes volt együtt munkálkodni és élvezni azt, hogy egy oktató végig csak rád figyel és teljes szívvel-lélekkel, veled együtt lélegezve próbál neked segíteni. Én néha egy kicsit bajban voltam ugyan, mert egy férfiú lett a párom, akit állásban nem mindig értem el :-). De legalább ilyenfajta, nehezebben kezelhető szituációt is gyakorolhattam, ugyanis szerencsére egyre több férfi "merészkedik be" erre a fajta tréningre.

Másnap újult erővel folytattuk az ismeretek elsajátítását. Délelőtt ismét egy masterclass-szal hangolódtunk rá a napra. Robert azt ígérte, hogy rövid lesz, de kemény (mármint az óra). Ehelyett ugyanúgy 75 percig tartotta, vagyis hosszú és kemény lett a tréning :-). Majd továbbhaladtunk a gyakorlatokon párokban. Erre a napra egy nőnemű partnert "szereztem be", hogy még alaposabban átnézhessük a feladatokat. De most sem a saját méreteim alapján válaszottam párt, mert Era nem tartozott a saját magasság- és súlycsoportomba, így itt is szembesültem néha azzal, hogy nem érem át úgy, ahogy szeretném :-) De persze Robert és Julia munkáját nézve meg kellett állapítanom, hogy itt sem a méret a lényeg, hanem a technika és a tapasztalat :-). Szóval gyakoroltunk szorgalmasan. A nap fénypontja a délutáni 2 rövidke óra volt, ahol szintén párban segítettük egymást, mint az előző nap, azzal a különbséggel, hogy annak, aki a vendéget alakította, bekötöttük a szemét. Erre azért volt szükség, mert, ha valaki igazán profi, akkor a belső érzékelése segítségével ugyanolyan szépen, precizen kivitelezni tudja a gyakorlatokat, mintha tükörben kontrollálná magát. Vagy még jobban is! A másik cél az volt, hogy vakon jobban rá voltunk szorulva az oktatónk segítségére, akinek emiatt sokkal jobban ránk kellett hangolódnia, vigyáznia kellett ránk. Én nagyon élveztem vakon dolgozni! Valóban jobban tudtam olyan dolgokra figyelni, mint például a légzés és jobban koncentráltam arra is, hogy minden izmom aktívan dolgozzon, feszes legyen. Jó volt érezni, hogy a segítő átveszi a légzésem ütemét és azon van, hogy ebben a szituációban is biztonságosan érezzem magam. Remélem, hogy amikor szerepet cseréltünk, akkor én is hasonló érzéseket váltottam ki a páromból! :-)

Összefoglalva ezt a 2 napot, rendkívül sok információval és érzéssel lettem gazdagabb. Szerintem, akit egy jó oktató ilyen technikával tud segíteni az óra közben, annak felejthetetlen élményekben lesz része, gyorsabban fejlődik és sokkal motiváltabb marad. Most tehát a sok-sok gyakorláson a sor, hogy tökéletesítsük a mozdulatainkat, érintéseinket, amelyekkel minél több vendéget megérintünk fizikailag és lelkileg is.